|
Az Esztergomi Klubszínpad hagyományait
folytatjuk:
A
diákszínjátszás valószínűleg
több száz éves múlttal rendelkezik
Esztergomban, az viszont tény,
hogy a
19. században már a különböző
városi egyletekben előadtak hébe-hóba egy-egy
színdarabot,
a 20.
század elején pedig megalakultak az első munkás
színjátszó körök.
A 20-as
évek színjátszó csoportjairól pedig
már levéltári iratok is tanúskodnak.
Az 50-es
évek amatőr színészeiről – akiket Szávai
Gyula bácsi fogott
össze tevékeny csoporttá -
már többeknek személyes emlékei is vannak.
A 60-as-70-es
évek helyi színjátszását, amely
számos emlékezetes sikert hozott,
Nagyfalusi
Tibor neve
fémjelzi.
Tőle vette
át a stafétabotot
Bakai Ferenc, aki
jelenleg is a Klubszínapd vezetője, s aki tudja, kevés
olyan művészeti ág
létezik, amely oly döntő hatással lenne egy fiatal
életére, mint a színház.
Hiszen benne
van minden, ami az éppen csak nyiladozó lelket
felizzítja: a kirobbanó siker lehetősége
a
bukás veszélyének állandó
jelenléte ellenében, a lelki és testi
felkészültség, jelen van a
„világot
jelentő deszkák” ígérete, a nagy
elődök példamutatása.
Tallós
Rita, Pusztaszeri Kornél szintén az
intézmény klubszínpadáról indultak a
hírnév felé.
A
színpad munkájának alapja a
közösségi lét, a közös munka, mely
hetente hozza össze a színpad
amatőr színjátszóit,
hogy a színházi mesterség fortélyait
megismerve elinduljanak e gyötrelmesen
szép pályán. A hagyományos színpadi
technikák mellett nagy gondot fordítanak a
versmondás,
a
színpadi jelbeszéd-kultúra eszközeinek
elsajátítására is.
Felsorolni is
nehéz lenne, hány színházi előadás
áll mögöttük: vásári
komédiák, szerzői estek,
fajsúlyos drámák és könnyed
vígjátékok egész sora jelzi sikeres
működésüket.
A
színpad tagjainak száma, életkora igen
változó, a legfiatalabb színpados 15 éves,
a legidősebbek
25-30
körüliek. Bár a társaság mintegy fele
már rendelkezik némi színészi rutinnal,
akiktől a kezdők
is
sokat tanulhatnak, egy közös vonás
valamennyiükben meg van: mindannyian nagyon tehetségesek
|
|
|
Április
18-án, pénteken 18 órai kezdettel az esztergomi
Féja Géza Zsebszínpad társulata
vendégszerepel városunkban.
Ebből
az alkalomból Graczár Antal Mihállyal, a
Zsebszínpad vezetőjével beszélgettünk.
–
Visegrádon semmit sem tudunk erről a társulatról.
Nem
csodálom, hiszen még egy éve sincs hogy
megalakultunk.Féja Géza nevét pedig csak
nemrég vettük fel, tekintettel
arra, hogy az esztergom-kertvárosi Féja Géza
Közösségi Ház nemcsak
otthont adott számunkra, de más
módon is támogatja működésünket.
–
A színjátszó múltjuk is ilyen
nyúlfarknyi?
A
tagok többsége már csaknem egy évtizedes
gyakorlatot szerzett az Esztergomi Klubszínpad
közösségében.
Több sikeres darabban is szerepeltünk együtt. A mostani
darabunk szerzőjének egyik drámájával
2000-ben díjat is nyertünk egy
országos seregszemlén.
–
Aztán mégis új együttest alakítottak.
Ez
szükségszerű volt. A próbák eleinte a mi szűk
kis lakásunkban, nyáron a szabadban zajlottak,
és amikor – értesülve
nehézségeinkről- Tóth Tamás, a
kertvárosi Művelődési Ház vezetője
felkínálta
segítségét, örömmel fogadtuk.
Ez persze azzal járt együtt, hogy viszonzásul
műsorokat kellett adnunk a kertvárosiaknak.
Boldogan
vállaltuk, hiszen ezzel színesebb, változatosabb
lett a ténykedésünk.
Rendeztünk egy Féja Géza-emlékestet, adtunk
irodalmi műsort a véradóknak, vidám estet a
farsangolóknak, voltunk szórakoztató
vendégei egy Mikulás-estnek, és hát a
jelenlegi darabunknak is ott volt az ősbemutatója.
–
Milyen volt a fogadtatás?
Nagyon jó. Minden fellépésünkön
szeretettel fogadtak, és azt hiszem, a közönség
mindig jól
érezte magát, persze ez nem azt
jelenti, hogy nem kapnánk kritikákat is.
Ez jogos,
hiszen sok közöttünk a kezdő, rutintalan
színjátszó, és igyekszünk meg is
fogadni
a
jó tanácsokat.
–
Mi tartja össze ezt a gárdát? A szereplési
vágy?
Az
is. Hiszen mindnyájan szeretnénk magunkat megmutatni.
Minél több embernek.
De
azt hiszem, a játék szeretete, a próbák
és előadások jó hangulata is fontos a
számunkra.
–
Gondolom, azért akadnak gondjaik is.
Valóban. Ezek egyrészt személyi
természetűek. Azt értem ez alatt, hogy munkába
és iskolába
járó tagjainknak nagyon nehéz az
időpont-egyeztetés, a mostani előadásrais alig tudtunk
olyan időpontot találni, ami mindenkinek megfelelt.
A
dolgozók túlóráznak, a főiskolások
vizsgáznak, a kisgyermekes mamák nem tudják kire
hagyni
picinyüket…És így tovább.
Ráadásul kevesen is vagyunk, jelenleg
csupán kilencen.
Ha valaki kiesik, nehezen tudjuk pótolni. Az anyagi gondok ezek
mellet szinte eltörpülnek.
–
Hagyjuk a gondokat! Beszéljünk a terveikről!
Két színdarab előadása is szerepel rövid
távú terveinkben, mindkettő vígjáték.
Az egyik a Canterbury kísértet egy modern átirata.
A másik Szánthó Barnának egy
kétszemélyes
játéka, a Szúrjak vagy lőjek. Ez utóbbi
már majdnem kész, talán nyáron már
jelentkezni fogunk vele.
–
Mit kell tudni Szánthó Barnáról? Úgy
látom, szinte már házi szerzőjüknek
számít.
Esztergomi tollforgatóról van szó. Évekig
az Esztergom és Vidéke szerkesztője volt, több
könyve
is megjelent az elmúlt években. Mint
színpadi szerzőnek ez az ötödik színre
vitt darabja.
Abban is hasonlít hozzánk, hogy nem az anyagiak miatt,
csupán kedvtelésből foglalkozik az
irodalommal.
–
Még egy utolsó kérdés. Véletlen,
hogy éppen Visegrádon láthatjuk most
Önöket?
Korántsem. Mindannyian nagyon szeretjük ezt a
csodaszép várost, gyakran jártunk ide
kirándulgatni,
gyönyörködni a
tájban, a történelmi emlékekben.
Nekem ráadásul még azért is
jelentős, mert
édesapám
visegrádi volt, úgyhogy örömmel és
várakozással jövünk ide.
Reméljük, nem fogunk
csalódást okozni az ittenieknek.
|
|
|
|
|
|
Rólunk írták:
/ Hídlap
2007.december 17. /
Közösségformáló
és megtartó erejű ünnepségen avatták
fel Bányai Kornél költő
emléktábláját az
Esztergom-kertvárosi közösségi házban.
A
program első részeként Nagy Tibor
helytörténész méltatta a
településhez kötődő poétát, ezt
követően
Kiss-Maly László plébános
megáldotta az emléktáblát, melyet
végül Pócsföldi József
képviselő, a
rész-önkormányzat elnöke avatott fel.
Az alkalom végén, az alkotót is
megidézve a Féja
Géza Közösségi Ház Zsebszínpada
adott
rövid műsort.
Az
ünnepség folyamán a
közönség megismerhette a költő
életútját. Bányai Kornél 1897.
augusztus 26-án
született , és 1934. augusztus 31-én hunyt el.
Bányai részt vett az I.
világháborúban;
de orosz fogságba esett.
Ennek következtében öt évig
hadifogolykéntSzibériában,Turkesztánban.
A
fogság ellenére vagy talán éppen
ezért első verseskötetei az
Szovjetunióban jelentek meg.
Amikor a kényszerű utazásból
hazatért, az Esztergom-Tábori polgári
iskolában helyezkedett el
tanárként. Ezen kötődése
miatt emlékeztek meg róla a kertvárosiak.
1927-ben szerkesztette a Forrás
című antológiát; illetve
tanulmányt írt Balassi Bálintról is.
Számos verses és prózai kötete jelent
meg később, többek között
Búzák születése és halála,
Örök arc, Közelebb a földhöz
címmel adott közre köteteket.
|
|
|
